Nyár volt még, százezer fok, amikor Kiskata jelezte, hogy a szokásos november végi, december eleji leányos összejövetel megrendezésre kerül idén is. Véstük erős 2B-s billentyűzettel a naptárba, hogy akkor ez a hétvége stipi-stopi. Szeptembertől készítettük a rokonságot, hogy a gyermekfelügyelet biztosan megoldott legyen. Kata excelben tervezte meg, hogy mi lesz a program. Félve nyitottam meg, aztán jót kacagtunk rajta. A három nap volt benne feltüntetve óránkénti bontásban, és az egészen keresztbe átírva, hogy SEMMI. Kellett pár év, hogy ráébredjünk, hiába tervezünk kúltúr programot (kivétel a tavalyi színház) vagy bármi mást, csak nyomasztólag hat, hogy egyáltalán ki kell bújni a pizsiből, és ki kell dugnunk az orrunkat a finom sütemény-friss pékáru-pizza és kávé-tea-forraltbor illatú lakásból. Most ez nem terhelt le bennünket, így soha ennyi minden nem fért a bő két napba ;-)
Én pénteken Lócikával még annyira nem vettem részt, mert fél négyre Baby Shower-re voltam hivatalos. Legrégebbi Anna barátnőm pocakosodik, aki ált. isk. első napjaitól a barátnőm. Nem ment ez ilyen simán :). Azt sem tudom, miért őt szúrtam ki. Talán a talpraesettsége tetszett, aki cserfessége és a "koravénsége" ellenére ugyanolyan elveszett volt még, mint én. Mindig olyan volt, mint akit skatulyából húztak ki, és mindig olyan okos volt és osztályelső. Egyforma macskás mágneses tolltartónk (sajnos nem találtam a hálón képet róla, és most nem érek rá időt húzni, keresni, bogarászni...) volt. Kis verébfejű jómagam úgy örült, hogy ezt kiszúrta, és a hogy a szorongató első napokat oldhatom valami beszélgetéssel. Odasomfordáltam mellé, és mutattam a halvány zöld tolltartómat, amin egy fehér cica pecázott, hogy Nééézd, egyforma a tolltartónk! - Na és?! Jött a büdös pofon tőle.
Elszontyolodtam :(. De hogy utána mi volt a következő lépés? Passz. Ő közelített. Csak arra emlékszem, hogy az udvaron a kosárpalánkok vázán mászókáztunk és csüngtünk állandóan. Itt kezdődött, és azóta is tart. 8 évig egy osztályban, 4 évig még egy évfolyamon, azóta külön városban, de tartjuk a kapcsolatot. Nyilván ritkábban, nyilván kevésbé naprakészen, de azóta max annyi változott, hogy egymás szüleinek már nem csóóókolommal köszönünk.
Bevállaltam, hogy segítek a dekorációs sallangokban, mert tudjátok... Azt úúúúgy szeretem csinálni :). Tényleg. Mondtam már Nektek, hogy vállalok szíves örömest szülinapi vagy egyéb party dekorációt?? Akkor most mondom :).
Anna alig várja, hogy a gyerekkori Vukos paplan huzatot felhúzza a születendőnek, így egyértelmű volt, hogy VUK köré épül a deko is. Lehet, hogy a képek kicsik, de nem akartam 100 képet felsorakoztatni. Pedig olyan jók.
Egyelőre ennyi, mert Lócika ébred, és tenger a teendő Advent, Mikulás, Karácsony és egyéb fronton még. Bocsi.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése