Karácsony 2014

Csak hogy nem maradjunk karácsony nélkül 2014-ben sem, és az új évet, bölcsődét mindenféle elmaradás, lemaradás nélkül kezdjem/kezdjük. Itthon még áll a fa, bár erősen gondolkozom, hogy holnap elviszik az angyalkák, mert hullik. Ennél is nagyobb 'baj', hogy erősen kezdjük kihízni a lakást. Hol itt szorít, hol ott foszlik... Kell a hely.

December sűrű volt, de krémes és csomómentes. Megszokjuk, hogy ilyenkor minimum két hétig Attila nincs itthon. Én is fel vagyok vértezve energiával, nem tervezek többet, mint amit képes vagyok megcsinálni éjszaka. Szerencsére van segítség, ha kell, ha kifulladunk, de én szeretek azért lábujjhegyre állni. A terv végül megvalósult. Hután töltöttük a karácsonyt, és nagyon jól sikerült. December 23 még erős menet volt, két feldíszített fával kellett meglepiben tervezni, addigra sütésnek le kellett zajlania, csomagolás és ajándékok szétszortírozása , leosztása meg kellett hogy történjen titokban, fel kellett jutnunk Hutára. Ez így is lett. Éjszaka 11 fele értünk oda, de sikerült. Így kerekedett egy meghitt, nem rohanós, családi pihenős 24-25, majd egy picit nyüzsgőbb 26 itthon Debrecenben, de azt meg így szeretjük. Azt hiszem, fog ez működni jövőre is. Hangulatos a búbos kemence árnyékában parasztházban többet befogni az ünnep lényegéből. Nem viszi el a csillogás. Hajlamos vagyok a tökéletességre törekedni, meg is kaptam ezt Attilától 23-án, amikor még nem láttam a nap végét, és az indulás lehetséges időpontját, hogy miért görcsölök és miért akarok mindent tökéletesre...? Holott csupán arról volt szó, hogy az ajándék legyen becsomagolva mindenkinek szépen, legyen a dísz összekészítve, gondoljak ruházatra és a menü hozzávalóira, mert a hegy tetején 24-én már hiába sóhajtozunk, hogy mi maradt otthon, legyen egy kis muzsika, legyen esetleg film, legyen könyv és a többi :D. Kényelemes ütemben főztem a menüt, de "véletlenül ;-)" nem vittünk áfonyalekvárt... Ebből az apropóból mentek le a fiúk délután Újhelybe venni egy üveggel (nyilván a kicsik nem tudták, hogy mi tudjuk, hogy ilyenkor már nincsen bolt nyitva), én meg futni. Rendesen felöltöztem futónak, együtt indultunk, zártuk a kaput, majd ahogy az autó elhajtott, anya visszakanyarodott, és mint az őrült előkaptam a fát, feldíszítettem, majd az ajándékokat szépen alárendeztem, zene bekészítve, gyertya meggyújtva. Megbeszéltük Attilával, hogy kb hánykor legyek a kocsmánál, mert akkor felvesznek, mintha azóta is futnék :). Így is lett. Ahogy a sötét házba beértünk, látszott, hogy a belső szobában világítanak a gyertyák.... Alig tudtuk a fiúkat visszafogni, hogy legalább öltözzünk át, ne kapucnis pulcsiban, futó cuccban tündököljek este. Ők kényelmes otthonkában nyomták.

Olyan cukik és ragyogó szeműek voltak, hogy öröm nézni őket. Klappolt minden, a másnap kellemes semmitevéssel, délutáni szunyával, játékkal, mangalica malac nézéssel telt :).

26-án ebédre mentünk Attila szüleihez, utána csapatostól Anyáékhoz, ahol voltak keresztszülők, nagyszülők, dédszülők, unokatestvérek, kapcsolt részek. Ezt gyermeki szívem még mindig annyira élvezi. Ezt a fajta karácsonyt otthon. Nehéz kicsit leválnom. Mert otthon még mindig gyerek vagyok. Meglepetés a fa, nem én főzök, meglepetések az ízek, a sütemények, az ajándékok a fa alatt...

A fiúkat muszáj volt lefektetni, mert elég későn feküdtek az utóbbi napokban, így 5 körül hazajöttünk. Itt kapták a negyedik meglepetés karácsonyfát és ajándékokat. Itthonra is szortíroztunk, a fát pedig Poszika és Éva Mama díszítette fel, amíg nem voltunk. Én fél 6-6-ra mentem Sanyikámékhoz, mert a lányos karácsony ott szokott zajlani. Ebből sem adnék már. Beépült a karácsonyi szokások közé, lazulós, viháncolós, eszegetős. A kezdés ütősre sikerült :)). Terítek is az előzményeknek. 

Marika anno ősszel nagyon fel volt háborodva a FB-on zajló Szabó Balázs robbantotta mini kultúrforradalmon, mert nem akarta elhinni, hogy mindenkinek van kedvenc verse, azt meg főleg nem, hogy el is tudja szavalni. Sokat szívattuk ezzel, mert saját bevallása szerint neki nincs, sőt nem is szereti őket. Ez elég magas labda volt ahhoz, hogy a 2 éve tervezett karácsonyi ajándékokból egyet megvalósítsunk. Bedobtuk cirka 2-3 éve egyszer a dögöt, hogy az addig rendben, hogy mindenki kreatívkodik, viszont lassan nem tudjuk űberelni saját magunkat és a másikat sem, így legközelebb csak éneklünk vagy fellépünk, szavalunk egymásnak közösen. Azóta sem valósult meg. Kivéve ezt az egyet most 2014-ben. Felvettünk neki egy József Attila verset a mi saját produkciónkként, őskori VERS MINDENKINEK stílusban hajnal fél 1-kor, Sanyikám meg megvágta. Szétkacarásztuk magunkat már a létrehozás fázisában, ez volt a legjobb benne :D. Készült werkfilm is, nem is tudom, fel merjem-e ide tenni a videót. Talán nem ;-). 

Hát ezzel indítottunk, meg volt a kellő alapozás. 

Hazarobbanva 8-ra pedig nyélbeütöttük a minden évben 23-án aktuális belga sörözést nálunk, amiből lehet 26 lesz jövőre is, és utána is. Eléggé kipuhulva, de elégedett-boldogan kuckóztunk be. Másnap még lehetett kacagni a sörözés utózöngéin... ;-)

Köszönöm mindenkinek ezt a csodás karácsonyt! Tudjátok, nekem ez a kedvencem... :))