Habár tudom, hogy nem szabad siettetni semmit, nem is szoktam, hanem eljön mindennek a maga ideje, főleg a gyerekek fejlődése szempontjából. Mózi, amíg egyedüli gyermek volt, rengeteg mesét, dalt, mondókát hallgatott. Azóta is, de Lóci születésétől fogva, pontosabban inkább mióta elkezdett beszélni Lóci, olyan lett, mint egy feneketlen kút. Csak töltöttük bele a dolgokat, de vissza nem nagyon mondott semmit. Korábban énekelt, versikélt itthon, aztán befagyasztotta. Tudtam, hogy azért van, mert Lóci viszont nagyon szeretett szerepelni. Énekel, mondókázik, és jól, ügyesen egész régóta. Mózi meg ugye, csakazértsem... Nincs is ezzel baj. Buzdítottam, dícsértem mindig, ha mégis megeredt a nyelve, de nem volt jellemző. Szerepeltetni meg nem is akartam. Most pár hete viszont észlelem, hogy előszeretettel mondja, hogy ezt és ezt a verset, dalt tanulták, el is mondja, énekli. Beszél az óvodai történésekről, napi rutinról és szokásokról. Hogy pl milyen sorrendben mennek ebédelni, majd pisilni, fogatmosni, aztán leülnek kint a kispadon, amíg Moncsi néni összesöpröget, az ágyakat már kiteszik hamarabb, utána éneklés, mese, alvás, majd uzsonna, és mennek az udvarra :)). Bemutatja, hogy tornaórán miket tanulnak, hogy gurulnak, ugrálnak, indián-szökdelnek, katicabogarat utánoznak stb. Ezek nagy lépések, vagy inkább nagy változások, mert nem nagyon lehetett kérdezni semmit. Nem is akartam direktbe, tudtam, hogy késleltetve csöpögtet ő információt.
A másik ilyen változás az éneklésen, mondókázáson túl a rajzolás. Még nincs kiforrott stílusa ;-), sőt vannak olyan korabeli piccasso-k a csoportban és ismerőseink körül, hogy sejtem, van még hely hova táltosodni... :))) Én már annak örülök hogy itthon is rajzol, próbálkozik, térképet kanyarít és színez a maga módján. Ezt igyekszem most elkapni, és meglovagolni, mert kedves elfoglaltságnak tűnik a a szemében. A gyurmázás is egyre élvezhetőbb, mert nem csak ledarálják és széttapossák, hanem nyújtanak, szaggatnak, sütnek, tekernek.
Ez pedig hétvégén született. Mikor Attila megmutatta a rajzot hangosan felkacagtam, annyira cuki volt. Meg persze, mert ismerem mögötte Mózit, látom magam előtt, ahogy fogja a filctollat és büszkén kijelenti, hogy ez egy ISUZU D-MAX (csak azért linkelek alá, hogy aki kevésbé tapasztalt az is lássa a hasonlóságot (?) a kettő között. Cuki :D. Hát itt tartunk most.
 |
| ISUZU D-MAX, 2015.11.01 - Mózi |
Megdöbbentő a hasonlóság :))))))
VálaszTörlés