Lóci annyira szeret építeni, matatni, hogy én ennek úgy tudok örülni. A LEGO-t is ő használja, nem Mózi. Mózi még mindig inkább a DUPLOval játszik, Lóci viszont olyan kitartóan odafészkeli magát a szőnyegre a nagy halom kocka mellé, és épít elmélyülten. Látszik, hogy teljesen kikapcsol és odakoncentrál, beszélget, dúdol. Vagy ballagási dalokat, vagy anyák napit , vagy éppen amilyen ünnep, esemény van terítéken. Általában addig, amíg nem avatkozom be, nem kérdezek, hogy mi készül vagy bármi, nagyon jól elvan. Viszont ha kizökkenti valaki, valami, akkor elkezd hisztizni minden leeső, nem csatlakozó elem kapcsán, földhöz vágja, amit éppen csinál vagy rám háborog, hogy csináljam meg én. Ha rápattintom az éppen megfelelőt, a kezében mégis leesik, szétesik újból gerjed, dühöng. Viszont olyan büszke magára, amiket csinál. És tényleg tök jókat. Pl.
De ugyanígy van a JAVÁval, egyéb csavarozós fa játékokkal is. Mózi inkább körülöttem sündörög, segít bármiben, pakol.
Tegnap azt mondja a fürdőkádban, ahogy pakolásztam körülöttük: Anya, jó veled élni...
Ehhez azért látni kell a Mózi ábrázatát, hogy milyen szerelmes képet vág, milyen lágyak a vonásai. Imádom őket.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése